1.) Az első lépés, hogy őszintén végignézz a múltadon, és feltárd az elhízásod okait. Mások könnyedén a fejedhez vághatják, hogy nagyon egyszerű, keveset mozogsz és sokat eszel. Orvosi vélemények szerint is a fokozott kalóriabevitel és az elégtelen kalórialeadás miatt hízunk, tehát ha fogyni akarunk, csökkenteni kell a bevitt energia mennyiségét, és növelni kell a leadását, vagyis mozognunk kell. Ez tulajdonképpen igaz, de ha ezt az összefüggést mélyebb rétegeiben belátnád, már karcsú lennél. Azért van rajtad súlyfelesleg, mert nem érezted még át ennek a törvényszerűségnek a különböző aspektusait.
Kiskorodban mekkora feneket kerítettek a körülötted lévő felnőttek annak, hogy mikor és mennyit eszel? Megdicsértek, ha az utolsó falatig mindent magadba tömtél, hogy szép tiszta legyen a tányérod? Kaptál-e rendszeresen jutalomként édességet? Jutalmaztad-e magad felnőttként evéssel? Stresszhelyzetben fokozottan éhes vagy, vagy inkább egy falat sem megy le a torkodon, viszont a stressz elmúltával megjön az étvágyad? Szoktál-e enni olyankor, amikor nem vagy éhes csak azért, mert előrelátó vagy, és bebiztosítod magad, mert órák múlva nem lesz lehetőséged enni? Elképzelhető, hogy a szüleid szinte kizárólag az etetésedet értették a rólad való gondoskodás alatt, s emiatt felnőttként ha bármire szükséged van lelkileg, enni kezdesz? Lehetséges, hogy kiskorodban rengeteget unatkoztál, s az evés már programot, izgalmat jelentett?
Bizony, hogy felgöngyölítsd táplálkozási szokásaid végső mozgatórugóit, nagyfokú önismeretre és őszinteségre lesz szükséged. Lehet, hogy a szüleid a felelősek az elhízásodért, és szembe kell nézz vele, hogy bizony ők ártottak neked, s most szerető szüleid miatt nem tetszel esetleg annak a csinos, vékony fiúnak... - belegondolni is szörnyű.
Szüleid, esetleg nevelőid írták beléd azokat a programokat, amik miatt nem ismered föl a valódi, fizikai éhségérzetet, és kialakultak az orális függőségeid. Tested bizonyos reakcióival azonosulsz, komolyan veszel érzeteket, és helytelenül döntesz. Ha le akarsz fogyni, ezeket a programokat felül kell írni. Soha nincs késő.
Másik lényeges hízás-ok a korai védtelenségérzet. Erről bővebben itt írok.
A testedben végbemenő savasodási, salakosodási folyamatokról, amelyek miatt nem tudsz mozgás és alacsony kalóriabevitel mellett sem fogyni, itt olvashatsz.
Nem lefogynod kell, hogy jobban tetsszél magadnak vagy másoknak, hanem azokat a káros gondolataidat kell fölszámolnod, amik miatt akkor is eszel amikor nem kéne!
2.) További lényeges támpont: tedd föl magadnak a kérdést, akarsz-e valakit védeni, vagy büntetni azzal, hogy túlsúlyos vagy? Lehetséges, hogy bosszút állsz valakin, aki azt szeretné, hogy soványabb legyél, de szerinted "nem érdemli meg"? Vagy nem akarsz megbántani egy másik túlsúlyos embert, akit szeretsz, azzal, hogy lefogysz, és így javulna önbizalmad, az övé pedig nyomasztóan alacsonnyá válna a tiéd mellett?
3.) És végül egy nagyon fontos összefüggés: ha kevesebbet alszol a kelleténél, pláne, ha tartósan feleannyit alszol, mint amennyire a szervezetednek szüksége lenne, nem fogsz tudni fogyni, illetve hízni fogsz. (Alvás közben - főleg hosszas, többórás alvás során - olyan anyagokat termel a szervezet, melyek bontják a zsírszövetet.) Ez talán az elsődleges oka annak, hogy gyermekszülés után a nők nagy része hízik. Állandó éjszakázás hónapokon át. A hormonális változások lehet, hogy sokkal kevésbé számítanak, mint a kialvatlanság!
