Mit látsz a tükörben? Egy bálnát? Egy mangalicát...? Egy barokk Vénuszt?
Sokan kövérnek hiszik magukat, mert nem magasak, s nem elég kirajzoltak az izmaik. Ha magas vagy, máris jobb eséllyel tűnsz hosszúkásnak. Ha kirajzolódnak az izmaid, nem tűnsz hájasnak, ahogy a berendezett szoba is nagyobbnak tűnik, mint ugyanaz üresen.
Őszintén döntsd el, hogy a trendi véznaság-e a célod, vagy egy számodra ideális alak elérése és fönntartása. A vézna sztárok és celebecskék egy-egy fotó, film kedvéért zsírt szívatnak le magukról, kampányszerűen éheznek, vízhajtóznak, majd amikor épp nem fotózzák őket címlapokra, nem forgatnak, szépen visszahízogatnak az életmódjuknak, ösztönös táplálkozási szokásaiknak megfelelő súlyra. Ha véznaságot akarsz fönntartani, egész életedben éhezhetsz, kínozhatod magad, amíg a szervezeted be nem adja a kulcsot, s közben elmegy melletted az életed. Ugye, nem ezt akarod?
Ki miatt akarsz vékonyabb lenni? Csak nem egy férfi miatt, akiről azt képzeled, hogy csak a súlyfelesleged gátolja meg, hogy intenzívebben érdeklődjön irántad? Felejtsd el. (Azt a férfit - ha ez a helyzet - nem a kövérséged taszítja, hanem a negatív gondolataid, érzéseid, amik a kövérségedet is létrehozták és fönntartják.) Vagy egy másik nőt akarsz lekörözni? Ez sem indok. Önmagad miatt? Magadnak akarsz tetszeni elsősorban? Dehát így is viszonyítasz az éppen divatos szépségideálhoz.
Nem is erről van szó igazából, hogy ennyi vagy annyi kilóval kevesebb légy, hanem, hogy végre megszabadulj az állandó diétázástól, önsanyargatástól, hogy ne az étkezésed körül forogjanak a gondolataid, s ne legyen bűntudatod ha eszel! A végső cél, hogy jól érezd magad a testedben, s a tested válaszoljon erre az érzésre!
Ha ténylegesen testképzavarod van, és kövérnek látod magad, holott sovány vagy, keress föl pszichiátert vagy kineziológust és rakjon rendbe. De ami nem időigényes, és azonnal megtehető, állíttass össze magadnak egy Bach-virágterápiás koktélt!
Végeztek egy megdöbbentő eredményű kísérletet: sebhelyeket sminkeltek az alanyok arcára, akiknek aztán egy idegennel kellett beszélgetniük. A beszélgetés kezdete előtt azonban a sebhelyeket a kísérletvezetők észrevétlenül letörölték. A résztvevők, akik úgy hitték, hogy rajtuk van, arról számoltak be, hogy az idegen mennyire undorodott tőlük, és hogyan figyelte lopva a sebhelyet, amely kizárólag az alany tudatában létezett, a fizikai síkon nem. Gondolkodj el, mit is gondolsz a testedről, milyen valójában, s milyennek szereted látni. Környezeted szerint sokkal jobban nézel ki, mint ahogy képzeled, vagy rosszabbul? Miért nem tud környezeted meggyőzni róla, hogy súlyfelesleged ellenére vonzó vagy?
Emlékszel még a Grease-filmre? Van benne egy "kövér lány" - tudod, aki a füle mögé nyúlva billegteti az étteremben a szemüvegét és mikiegérfrufruja van. Nézd meg mégegyszer a filmet, s csodálkozz, hogy a színésznő egyáltalán nem kövér, csak úgy mozog, mint a kövérek, akik esetlenül mozognak (mert ugye tudod, hogy vannak kecses, sportos mozgású kövérek is, akik emiatt kevésbé látszanak túlsúlyosnak), és a szövegkörnyezet segít rá "kövérsége" állandó emlegetésével.
A cikkhez itt lehet hozzászólni.
